2022 januárját írjuk. Annyi de annyi változás van az életünkben. Dani 17 Petra 13 éves múlt decemberben. 

A suli jól megy. Petrának 4 db 4-e van (2 késég tárgy), Daninak asszem 6 db 4-e van. 

A kutyik jól vannak szegény Fruzsi teljes elnyomásban él. Folyamatosan felújítunk most épp nyitott garázst építünk.... 

Mama már 4 éve elment. Nagyon hiányzik. 

Dani állandóan szerel most épp egy simpsont rak össze. Közben órákkal foglalkozik és elkezdett  vezetni. Reméljük gyorsan meglesz a jogosítványa. Petra folyamatosan táncol, már persze ha lehet. 

Jelenleg nagyon sok beteg ismerősünk van. Nagyon megviselt minket Víghné Éva néni halála. A téli szünettől folyamatos hiányzás van a suliban, de azért jó hír h a gyerekek közt és az oltottak közt kevés a nagy beteg. 

A sulit elkezdték felújítani, ami nagyon sok kellemetlenséggel jár.  Én elvégeztem az anyakönyvezetői tanfolyamot végre :-))

Jelentem megvagyunk.

 Jelentem megvagyunk.
2020-at írunk Mi volt eddig ebben az évben? Januárban és februárban többször betegeskedtek a gyerekek. Petra 5. Dani 9. osztályos a Dobóban. Mindketten szépen teljesítenek. A félévi bizonyítványa Petrának 1db 4-es,Daninak 8 tárgyból 2 db 5-ös a többi négyes. Petra dúlt fúlt mert 4,5-re nem kapta meg az 5-öst. Én ennek tudom be hogy brutál megnyomta a második félévet és még 4-jegye is talán 2vdb van. Márciustól új ellenséggel kellett szembenéznünk és ez a COVID-19 vírus. hipp-hopp a gyerekek online tanulók lettek. Segíteni nem kellett nekik és ezt a félévet így húzzuk már ki. Petra ha jól megy kitűnő lesz, Dani pedig javított és 3- db 4-ese lesz.
Sajnos Pityu bácsi egyre jobban lebetegedett és április 25-én itt hagyott bennünket. Nagyon szomorúak voltunk... Május 21-én Zsaninak volt egy komoly autóbalesete, amiből még most is lábadozik :-(
Közben Április 29-én megszülettek Dézy és Vakkancs kiskutyái. 3 lány és 3 fiú. Sajnos 1 elment pedig hozzátápláltunk és küzdöttünk érte :-( Márciusban bővült a család Makó mellől elhoztuk Köd-hegy Fruzsinát, aki fekete tacskó és egy ördög fajzat. Rugó lábai vannak és iszonyat édes :-)
Eddig ennyi az új és sok infó

Anya emlékére

"Küzdöttél de már nem lehetett,
a csend ölel át és a szeretet.
Csak az hal meg, akit elfelejtenek,
örökké él, az akit nagyon szerettek."

 2018. február 26.

Apa hívott reggel nyolc körül. Nem éri el anyát. Nem jelentkezett nálam valaki? Ideges lettem, nem kicsit, nagyon, mivel az én számom volt megadva, ha történik valami, engem keresnek. Osztályértekezlet kezdődött. Mit csináljak?- tépelődtem. Próbáltam anyát hívni, nem vette fel nekem sem. Vége lett az értekezletnek, közel 9 lett. Felhívtam az osztályt, ahol feküdt. A nővérke nagyon kedves volt, informált, hogy nem tudja miért. Anya fenn van, reggelizgetett. Nem sokkal később anya hívott, hogy hallotta, de nem akart beszélni. Megnyugodtam és kértem, hogy máskor nyomja ki, hogy tudjam, hogy minden rendben. Fura volt, hogy nem beszélt. Persze tudtam, hogy sokszor ehhez sincs ereje. Ekkor beszéltünk utoljára.

Már másként látom a beszélgetést. Tudnom kellett volna, hogy baj van, hogy készül. Ma már máshogy látom a vasárnapot és a megelőző napokat is. Feladta. Pénteken még Danit is bevittük, mert előző nap kereste. Kérdeztem, hogy melyik nap szeretne hazajönni hétvégén, de azt mondta nem tud. Majd…. Szombaton apa volt, vasárnap ketten. Vasárnap reszelt almát szeretett volna. Későn mentünk, csak ezt várta egész nap. Apa mondta is, ha tudja, hogy ennyire ezt várta már reggel bevitte volna. Nem érezte jól magát, viszont fürödni akart. Szó szerint várt, hogy segítsek a fürdésben. Így is tettem, mint máskor. De nem olyan volt, mint korábban. Emlékszem, hogy a fürdőben nem tudott felállni. Emlékszem minden mozdulatra, segítenem kell felállítani is és átültetni a tolószékbe. Siettünk, mint mindig, mert oxigén nélkül nem tudott „sokat” lenni, főleg nem párás levegőben. Nem tartott soká a fürdés talán 5 percig, de sokkal jobban kifáradt mint korábban. Látnom kellett volna. De én nem láttam, a jeleket nem vettem észre, mert én bíztam. Minden nap bíztam. Persze tudom, aki megszületik, az meg is hal. Az időpontot senki nem tudja, de vannak jelek, amiket én nem akartam észrevenni. Ma már tudom, hogy ezek jelek voltak.

Hétfőn négyig dolgoztam. A kolléganőm nem sokkal négy előtt hívott és mesélte, hogy mi történt vele, de már nem tudtam úgy figyelni. Norbi jött értem, hazamentünk és indultam volna anyához, de Norbi is jönni akart. Nem tudta megmagyarázni miért, de jönni akart. Az út eleve nem volt túl jó, esett az eső vagy hó, nem emlékszem. Én hálás voltam, mert valamiért féltem egyedül. Aludt. Mélyen. Próbáltam ébresztgetni. Nem kelt fel. Fura hideg volt a keze, az arca meg kicsit verejtékes. Hiába ébresztgettem nem kelt fel. Egy a szobában fekvő asszonyférje jött kicsit beszélgettünk. Levertem a poharat a szekrénykéről. Meg sem moccant. ekkor kezdtem aggódni. Bejött a nővérke és beadta az injekcióját. Semmi reakció én úgy láttam, majd odajött a hölgy és mondta, hogy mostantól legyek bekapcsolva. Nem értettem, elmondta, hogy elindult. Kedves volt nagyon.

Kimentünk a szobából. Mikor kijött a nővérke még pár praktikus dolgot kérdeztem, ekkor még tudtam gondolkodni, kérdezni, reméltem, hogy kettőnk közül valamelyikünk emlékezni fog, ha kell. Majd az ugrik be, hogy egyedül vagyunk a folyosón, a sarokban asztal áll székkel és nagyon sírtam, majd beszéltem apuval és szóltam Zsaninak. Én már nem tudtam visszamenni hozzá a szobába, nem volt erőm. Apa kérte, hogy egyedül a pénztárcáját hozzuk el. Norbi ment be érte. Azt mondta, még egyszer megsimogatta, beszélt egy kicsit hozzá és kijött. Hazajöttünk, otthagytuk. Anyósékhoz mentünk, majd haza. Este fél tízkor csörgött a telefon. A kórházból hívtak. Egy nagyon kedves fiatal hangú doktornő hívott, a természetes kérdések után elmondta, hogy anya fél 9 körül örökre elment. Elmondta, hogy mik történnek, mik a lehetőségek, dönteni kell. Hirtelen nem tudtam semmit. Mondta, hogy nyugodjak meg, természetes, hogy össze vagyok zavarodva, hívjam vissza kicsit később a válaszokkal. Így is tettem. Közben hívtuk aput, Zsanit. Így ment el édesanyám.

Többször bebizonyosodott az életemben, hogy jó, ha kiírok magamból valamit. Így nem lettem ápolónő, nagyapám halála után. Emlékezni akarok ennek a napnak az eseményeire. Nem hinném, hogy valaha is el tudnám felejteni, de inkább leírtam. 

Már a tavasz derekán

Rengeteg dolog történt. Házat vásároltunk. Sikerült ott ahol szerettünk volna, közel a főúthoz, de egy csendes mellékutcában. Suli 5 perc, munkahely10 gyalog. Még így is, hogy teljes körű felújításon átesett a ház, még így is rengeteg a dolog vele.... Szóval december 15-én költöztünk. Aránylag gyorsan ment. Karácsonykor már ott voltunk :-)
Azóta sok minden történt. Lassan vége az egyetemnek. Eltelt 3 év. A szakdolgozatom majdnem kész, és én is kész vagyok teljesen. Sokat nyökögök és nyikogok. A németet csinálom, remélem júniusban meg lesz a nyelvvizsgám is :-)

Élünk és virulunk

Élünk és virulunk. Rég jelentkeztem, de ez is csak távirati stílus lesz. Sok minden történt ez idő alatt. Eltelt a Petra 1. osztályos és a Dani 5. osztályos éve. Mindketten gyönyörűen teljesítettek. kitűnő bizonyítványt kaptak. Közben eladtuk a lakásunkat és kertes házat szeretnénk vásárolni ami nem egyszerű. Ami ha van pénzünk így is nehéz. A kiköltözés dátuma szept. 15. picit még tolható. Kinézett ház már van de képlékeny dolog ez..... Majd jelentkezem egyszer

szeptember

hú kimarad rengeteg minden. Petra óvodai búcsúja, a titkos út, aznap egy gyönyörű esküvő és lagzi. A nyár, a sok fagyi, öröm, családos tábor Fadd-Domborin. Aztán a szeptember Petra első napja. Szavalt az évnyitón. Dani 5.-es lett. Csuda új helyzet. Két iskolás gyerek, sok egyeztetni való meg minden egyéb.

Iskolák

Daninak nagyon jól megy a suli. Néha hoz csak 4-est. Petra hősiesen gyűri az ovit. Én az egyetemen küszködök. El is felejtettem, hogy milyen is egy vizsgaidőszak. Na már tisztán emlékszem. 6 hét tejes képzavar, hogy hova, mikor, hányra, melyik terembe és tanultam -e eleget kérdések cikáznak állandóan a fejemben, úgy hogy még csak 13-án kezdődött a vizsgaidőszak :-) . De hiszem, hogy megéri tanulni. Akár idősen, akár fiatalon és ha látja a gyerek, hogy anya is gyűri, azzal csak motiválom őket is. Mert érték a tudás. majd meglátjuk január végén hogy mennyire értékelem akkor az 1. félév végén. De azt már most tudom, hogy akkor lehet 1 hetet egyhuzamban alszom.